Leírás és Paraméterek
Vikár Béla 1896-ban világelsőként alkalmazta az új gyűjtési módszert: a hangrögzítést a helyszíni gyorsírással kapcsolta össze. Népzenei gyűjteménye hiteles pillanatfelvételt nyújt a századforduló körüli két évtized (1890–1910) forgalomban lévő dalterméséről, a régi és új dalok életszerű arányáról. Mintegy 10 000 tételt (népdalt, mesét, szokásanyagot, szójegyzékeket) tartalmazó gyűjteménye a helyszínen feljegyzett gazdag szöveganyagból, fonográffal rögzített hangfelvételekből és az adatközlőkről készített fotográfiákból állt össze. Hangfelvételeinek nagy részét Bartók Béla jegyezte le. A Kárpát-medence teljes területére kiterjedő népzenei gyűjtése nem csupán a magyar népdalok tanulmányozásának első mérföldköve, hiszen szlovák, román, szlovén, török felvételei többnyire e népek saját népzenekutatását is megelőzik. Kiadványunk néhány grammos adathordozóján egyesülnek az időközben számtalan helyre szétszóródott s jó esetben múzeumi raktárak mélyén lapuló adatok. Vikár eredeti célja, hogy gyűjteménye minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen, csak napjainkban, a számítástechnika segítségével válik igazán teljesíthetővé. A szöveget gondozta, a jegyzeteket és a szómagyarázatokat írta: Küllős Imola.
